Kedves munkatársaim, kedves szociális szakemberek!

A Szociális Munka Napja, egy olyan nap, amely a segítő munkát végző dolgozókról, szakemberekről szól. Ez a nap egy rövid megállás a rohanásban, lehetőség arra, hogy ne csak a napi teendők nyomását érezzük, hanem azt is, hogy mekkora érték létrehozásában vállalhatunk részt.

Az evangélium szavai szerint:

„Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40).

Önök nap mint nap ennek az igének adnak életet, valósítják meg azt.

Tudjuk, hogy ez a hivatás nem könnyű. Tudunk a hosszú munkanapokról, a működési források szűkösségéről, a szakma alacsony presztízséről, és azokról a helyzetekről, amikor úgy érezzük, a feladat meghaladja az erőnket.

Köszönöm ezért elkötelezettségüket és a mély emberséget, amikor ott állnak, ahol nagy a szükség, ahol legkiszolgáltatottabbak az emberek. Ott állnak a krízisben lévők, az idősek és a gyermekek mellett. Önök azok, akik segítséget, reményt, méltóságot és támogatást nyújtanak. Ez a felelősség óriási, és az, ahogyan ezt a terhet viselik, valóban tiszteletreméltó. Köszönöm a türelmüket, a rugalmasságot, a szakmai alázatot, és azt, hogy a nehézségek ellenére is kitartanak hivatásuk mellett. Most önökre irányul a figyelem a segítő munka napján!

Lássák meg ezen a napon, hogy minden apró siker – egy rendezett élethelyzet, egy mosoly, egy elsimított konfliktus – mennyi ember számára jelenti a különbséget a reménytelenség és az út folytatása, az úton járás között. Köszönöm, hogy vannak, köszönöm, hogy elkötelezettek, és köszönöm, hogy hivatásként tekintenek erre a feladatra, amit nap mint nap, csendes kitartással végeznek.

Egész baptista közösségünk nevében köszönöm szolgálatukat!

Isten áldja meg Önöket!

Papp János egyházelnök