Folytatva a baptista fenntartású szociális intézményekben szolgáló hitéleti vezetők bemutatását, ezúttal Kiss Jánossal, a Benita hitéleti igazgatójával és szolgálatával ismerkedhetünk meg. A Benita Nevelőszülői Hálózatot 2013 tavaszán alapította a Debreceni Baptista Gyülekezet, azóta Magyarország egyik meghatározó nevelőszülői hálózatává nőtte ki magát: hét megyében (Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Pest, Szabolcs-Szatmár) több mint 120 településen látnak el nevelőszülői otthont nyújtó ellátást.

Több évtizedes pedagógusi pálya után lettél hitéleti igazgató a nevelőszülői hálózatban és a gyülekezet által fenntartott iskolában. Mi motiválta nálad ezt a váltást?

2019. november 12-én hívott fel a Debreceni Baptista Gyülekezet lelkipásztora, hogy vállaljam el a gyülekezet által fenntartott intézmények hitéleti vezetését. Isten elé álltam, és már másnap egyértelmű vezetést kaptam az igéből. Nem volt könnyű döntés, mert 26 év pedagógusi pályán eltöltött évet kellett lezárnom, annak a kiépített útját elengednem. A hívás egyértelmű volt, Isten lelke pedig megerősített a teljes időben végzett szolgálatba való beállásba. Mindig a szívemen viseltem az árvák, elhagyott gyermekek sorsát. A püspökladányi gyülekezetplántálás szolgálatában, amely 20 évet ölel fel, sokat találkoztunk nehéz sorsú családokkal, akik életvezetési, vagy más nehézségek miatt nem tudták nevelni saját gyermekeiket. Több mint négy éven keresztül neveltünk egy elárvult testvérpárt, akik az iskolánkba kerültek, ahol tanítottam. Bár nem hivatásos nevelőszülőként végeztük ezt a szolgálatot, mégis testközelből tapasztalhattuk meg a nevelőszülőség szolgálatának terheit, nehézségeit, örömeit. Amikor elvállaltam a szolgálatot, úgy láttam, hogy Isten az eddigi életem során felkészített erre a feladatra.

Maradva az utolsó gondolatnál, melyek azok a múltbeli tapasztalataid, amelyek által Isten ebben a felkészülésben segítetett?

Messzebbről indulok, mert a kiindulópontnak a megtérésemet tekintem. Fiatalemberként a családból hozott mintákat követve éltem a mindennapjaimat, és nem nagyon foglalkoztam lelki dolgokkal. Ám szembekerültem egy fontos kérdéssel: miért is élek valójában? Az élet tényleg csak annyi, hogy „dolgozom, hogy enni tudjak, és eszek, hogy újra dolgozni tudjak”? Elkezdtem keresni saját létezésem értelmét. Sok zsákutcából kellett visszafordulnom a kutatás során, de a Bibliában megtaláltam a válaszokat. Később a negyedévszázados gyülekezetplántálói, lelkipásztori szolgálatom alatt sokszor láttam Istent munkálkodni az emberek életében. Csodálhattam, hogy összetört életek kapnak új értelmet, sérült, megromlott kapcsolatok gyógyulnak meg, erőtlen, megvetett embereknek áll helyre az önbizalmuk, függőségektől szabadulnak meg lecsúszott életek. Szolgálatom fontos célja, hogy rámutassak Jézus Krisztusra, aki meghalt a bűneink miatt a Golgota keresztjén, megváltotta az embert, feltámadásával legyőzve a halált, és aki ma is hívja az élet értelmét kutató embert.

A több évtizedes pedagógusi pályafutás – amely során általános iskolában és középiskolában is dolgoztam, testnevelést, földrajzot, etikát tanítottam, osztályfőnök voltam, igazgató, szaktanácsadó, sportkört vezettem és foglalkoztam a pedagógusok továbbképzésével – folyamatosan arra késztetett, hogy foglalkozzam az emberek személyiségfejlődésével, a lelki élet társadalmi vetületeivel, az oktatás és nevelés szerepével. Úgy látom, hogy a megváltozott társadalmi élet, a teljesítménykényszer, amely alatt a világ roskadozik, a családok szerepének változása sokszor negatívan hat gyermekeinkre. Célom, hogy az egészséges lelki fejlődést aktívan támogassam. Ezért magamat is továbbképeztem, lelkészi diplomát szereztem. 2010-ben beindítottam egy sportmissziót, ahol az általános iskolai köznevelési szakasz minden korosztályával foglalkozom. Az alkalmakon a keresztény erkölcsiség, a Biblia vezérfonalának segítségével tanítottam a gyerekeket a helyes életvezetés, konfliktus megoldás, egészségtudatos életmód, az együttműködés, közösségépítés folyamataira. Mindig igyekeztem a tanulóim számára elérhetővé válni. Az osztályfőnöki munkámat úgy terveztem, hogy beszélgető körök, filmklub segítségével a korosztályuknak megfelelő témák szóba kerülhessenek. Próbálom az ismert közösségi oldalakon építeni a kapcsolatot velük, és természetesen monitorozni az itt folytatott tevékenységüket. Elkötelezett vagyok az önképzés és az élethosszig tartó tanulás népszerűsítésében, és igyekszem ebben hiteles példát mutatni. Ezek a tapasztalatok mind segítenek az iskolában és a nevelőszülői hálózatban nevelkedő gyermekek megértésében, a kapcsolatteremtésben és lelki segítésükben.