Számos olyan szociális szakembert ismerek, akik a munkájuk mellett szokatlan, nem szokványos dolgokat is csinálnak. Azt gondolom, hogy te is ezek közé az emberek közé tartozol. De mielőtt belemennénk ebbe részletesebben, kérlek, mondj magadról néhány alapinformációt. Például, hol élsz?

Az Ormánságban születtem, most a Mecsek mediterrán oldalán élek. Nagyon szép táj. Jó időben egészen a Dráváig el lehet látni és a horvát hegyekre. Az erdő szélén lakunk. A házhoz tartozik egy nagy kert és vannak állataink is: bárányaink, és van egy szép termetes kutyám. A lakóhelyünket régóta építgetjük tervszerűen a családommal, a feleségemmel, a fiammal és az ő családjával. A bárányok tulajdonképpen fűnyíró helyett vannak, mert másképp már nem tudjuk ezt kezelni. Úgy vagyok, mint Shakespeare, aki hentes is volt, és feljegyezték róla, hogy amikor levágott egy állatot, mindig imádkozott. Mi is sajnáljuk őket levágni, de ősszel, legkésőbb tél elején eljön ennek az ideje. Aztán a következő évben jön egy újabb generáció. A báránytartás komoly szakma. Van egy pásztor ismerősöm, ő tanította meg nekem, hogy hogy kell tartani őket.

Hova jártál középiskolába?

Nagyon jó iskolába és nagyon jó emberek közé jártam, a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba. Azóta sajnos megfogyatkoztak a bencések a pedagógusok között. Szép élmények kötődnek ehhez az időszakhoz és olyan örökség, amit tovább lehet vinni: emberségre neveltek minket, és arra, hogy mindenki kap egy kegyelmet, és így forduljunk mi is az emberek felé, hiszen lehet, hogy nekünk nagyobb tartozást és adósságot engedtek el. Ha kiemelhetek egy-két nevet a tanáraim közül, elsőként dr. Mayer Farkast említeném. Nagy tudású fizikus volt, fizikát és kémiát tanított. Nagyon kedvelte a csillagászatot, és fel is fedezett egy bolygót, amit róla neveztek el. Ami az emberségét és nagyságát jól mutatja, az az osztályzási módszere volt, hogy mindig megkérdezte tőlünk, hogy saját bevallása szerint ki hányasra tudja a fizikát vagy a kémiát, és azt a jegyet írta be. Először még élveztük, hogy négyest-ötöst kaptunk, azután másodikban már nem volt kedvünk magunk előtt is hazudni, és próbáltunk reálisak lenni. Jó módszer ez. Emellett megemlíteném még dr. Sulyok Elemért, aki filozófiát, hittant tanított, vagy dr. Korzenszky Richárdot, aki még él, Tihanyban apát. Magyartanárként ő szervezte a találkozókat a korabeli neves írókkal, színészekkel, és Pilinszkyvel, aki a mai este egyik témája, is majdnem sikerült egy ilyen találkozót összehozni. Mi akkor nem is tudtuk, hogy milyen kincsekkel játszunk.

Utána hogy folytatódott a pályafutásod?

Orvosnak készültem, de nem sikerült, később megtudtam, hogy politikai okokból nem volt esélyem, hogy felvegyenek. Így a gyógypedagógiai főiskolát választottam. Nem volt rossz döntés, így utólag visszatekintve. Később megcsináltam a szociális munkát mesterképzésen, talán azt bánom, hogy nem a szociálpolitikát végeztem el.

Visszatérve Pilinszkyre és az ötletre, hogy erről beszélgessünk, az az élmény jutott eszembe, amikor a Balatonnál egy szakmai hétvégén, kora reggel összefutva a mólón beszélgetni kezdtünk, és hamarosan együtt szavaltunk Pilinszky-verseket. Ez nekem óriási élmény volt. Hol találkoztál először a költeményeivel?

Pannonhalmán, mindjárt elsőben. Kisdiákként nagyon keresi az ember a helyét, 14 évesen egy kicsit elveszettek voltunk az új iskolában. Mondták, hogy a könyvtár is egy opció. Bementem és a legvékonyabb könyveket kezdtem nézegetni, és kezembe akadt Pilinszkynek a Harmadnapon című kötete. A cím ismerős volt, tudtam rá asszociálni a hittanórákról. Az első vers a Parafrázis volt. És jött Korzenszky Richárd, és mondta, hogy „Fiúcska, na, na, hadd nézzem, mit olvas. Nem nehéz ez egy kicsit?” „Próbálkozom”, mondtam, „azt sem tudom, hogy mi az a parafrázis”. „Jó, jó, akkor beszéljünk még erről később” – mondta. Így kezdődött, ezzel a költeménnyel. És nem volt könnyű, most sem könnyű. Weöres Sándor mondta, hogy egy versnek több burka van. Fokozatosan, lépésről lépésre találjuk meg a korunknak és az élethelyzetünknek megfelelő mondanivalót, tartalmat, amit egy művészeti alkotás ad számunkra. A Parafrázis először érzelmileg fogott meg, azután a szimbólumok. Rengeteg katolikus szimbólumot használ.

A főiskolán is nagyon jó tanáraim voltak, például Kozmutza Flóra, aki akkor már egy idős hölgy volt, vagy Illyés Sándor. Tőlük szintén rengeteget lehetett tanulni. Ott tudtam meg, az egyik tanárommal beszélgetve, hogy Pilinszky szűkszavúsága nemcsak tudatos költői fogás, hanem volt neki egy értelmi sérült nővére, akire rábízták kicsi korában, és ő beszélt ilyen tőmondatokban. Őtőle tanult meg magyarul, és ezért használja ilyen lényegre törően a nyelvet. Azért ez hátborzongató, hogy egy értelmi sérült milyen karizmával rendelkezik. Tanítója lesz egy világhírű költőnek: megtanította beszélni, emberséget és lényeglátást adott neki. Biztos, hogy nemcsak ő hatott Pilinszkyre, de az alapokat ő adta.

A hited kifejezéséhez melyik vers áll a legközelebb?

A Harmadnapon és az Apokrif, ami a kibővített változata. Annyi mindent elindít az emberben. Szinte benne van az egész biblia. Eszembe jut Jób könyve, az újrakezdés, az hogy a fa levágva is kihajt. Ebben a versben jócskán keveredik a passió és a 20. század passiója, a holokauszt, a koncentrációs tábor, ami egy nagyon fontos téma Pilinszkynél.

Azt kérted, hogy a beharangozó plakátra kerüljön rá a Gyónás után című vers. Miért ezt választottad?

Ez összeköti a mai két témát, Pilinszkyt és a pálinkát. Pilinszky nehezen tudta az életet elviselni, ezért pótszerekhez nyúlt. Sokat dohányzott. Velemben volt egy háza, és lakott is ott. Megismerte a paraszti életet és a pálinkát is. A versben benne van, hogy az élethez, a hétköznapokhoz kell egy kis erőgyűjtés, egy kis adrenalin, de csak egy korty pálinka, nem több, és akkor már lehet dolgozni, mondjuk trágyázni – így nem érezzük a szagokat. És benne van az is, amiről az elején beszéltünk, hogy a mindennapokhoz, főleg falun, hozzátartozik az a teher, hogy néha ölni kell, le kell vágni az állatokat. Ez az élet szükségszerűsége. Erre céloz az „erős gyilkosokkal”, ugyanakkor gyengédek is tudnak lenni, mert „ismerik a füvek, fák, nők és a csecsemők nyelvét”.

Ha valakinek ajánlanod kellene egy Pilinszky verset, melyik lenne az?

A Négysoros, azt mindenképpen ajánlanám. Az mindenkinek a csontjáig, veséjéig eljut. Annak idején a Parafrázis után ezt találtam meg, és nagyon megfogott. Ugye, az köztudott, hogy ezt a válásakor írta, a feleségének, Márkus Annának is ajánlotta. Van egy fakszimile példányom, és abban benne van, hogy hányszor javította, hány változata volt. Amúgy pedig azt gondolom, hogy a Szentlélek irányítja, hogy az ember mibe botlik bele, mit fogad be. 1983-ban találkoztam például egy idősebb baptista lelkésszel, aki azt mondta, hogy a Jóisten és a véletlen számára ez a világ túl kicsi. Azután harminc év múlva megint belebotlottam a baptistákba, amikor az intézményünk fenntartója a Baptista Szeretetszolgálat lett. És mind a kettő jó találkozás volt.

Átevezve a másik témára, nagy meglepetéssel értesültem, hogy te különleges viszonyban vagy a pálinkával. Elméleti és gyakorlati viszonyban, ahogy nagyon kevesen alakítják ki ezt. Kezdjük az elméleti alapoknál, hogy mitől pálinka a pálinka? Utána pedig, hogy mi is ez a különleges kapcsolat?

A törvényben az áll, hogy Magyarországon termett gyümölcsből, Magyarországon erjesztett és főzött, 37,5 alkohol foknál nem alacsonyabb alkoholtartalmú, Magyarországon zárjeggyel ellátott párlatot lehet pálinkának nevezni. Minden mást csak párlatnak vagy szeszesitalnak nevezünk. Pár évvel ezelőtt az egyik ismerősömnél voltam éppen, amikor valakivel arról telefonált, hogy indul egy pálinkabíráló tanfolyam. Itt megint visszautalok arra, amiről az előbb beszéltem a véletlenek és a Jóisten kapcsán. És így történt, hogy beiratkoztam oda, és hatósági bíráló lettem. Előtte én már főzögettem otthon pálinkát. Mindenkinek vannak olyan élményei a pálinkával, hogy az olyan férfias, és aki megissza, az köpköd és beleborzong. Na, az a rossz párlat. A jó párlat, az nagyon kellemes. Most éppen mézből készítek párlatot, és ebbe rakom bele egy időre a bodzavirágot.

Ez valóban kellemesen hangzik. Úgy tudom, több országos versenyen is voltál zsűritag.

Igen, a legutóbbi a komáromi nagy verseny volt, két évvel ezelőtt. A versenyek előtt mindig van egy felkészítés, egy megmérettetés, csak a legjobbakat választják ki, 20-25 embert. Ez kétszer sikerült. Naponként 20-25 tételt kellett bírálnunk, feszített tempóban. Az íz és az illatharmóniát vizsgáljuk. Egy tételt általában három bírálónak adnak ki, ha egyöntetűen szavaznak, akkor kész, de ha nem, akkor újra kiadják. Ezért megy lassan, ezért van az, hogy egy verseny több napig tart. Magyarországon egy húszpontos rendszer van. A durva hibás pálinkák eleve nem is jutnak el idáig. És láss csodát, találtam egy hibás pálinkát köztük. Még a magam számára is meglepő volt, nem akartam elhinni, hogy azt érzem, amit. Mondtam, hogy ez hibás, és mindenki odaugrott, és kiderült, hogy igazam van, és a többiek is kiszórták. Azért volt furcsa, hogy egy alapvető hibába botlottam, és feltűnt az utópárlatosság, mert a verseny előtt van egy komoly szűrő, egy kémiai analízis, és megnézik például, hogy mi van benne, nincs-e benne cukor, megfelelő-e az etilalkohol?

Ha én megkóstolok, megiszom 20 pálinkát, akkor utána biztos nem tudom a véleményemet kifejteni. Mi a kóstolás technikája?

Először az illatot figyelem, az már elárulja, hogy hibás-e, hogy technológiailag rendben volt-e, vannak-e benne erjesztési, főzési, tárolási hibák. Hangsúlyozom, hogy a pálinkát nem isszuk meg. Beleillatolsz, szádba veszed, egy kicsit beengeded a garatba, azután kiköpöd, és iszol egy korty vizet. Ha véletlenül lenyeled, akkor tízszer annyi vizet kell innod, ami segít, hogy agyilag ne hasson rád, viszont sokat jársz WC-re.

Az ízlelés különleges képesség. Ezt karban lehet tartani?

Igen. Gyakorolni, tornáztatni kell az érzékszerveinket. A biológiai kor előrehaladtával pont az illat és ízérzékelés jócskán megromlik, különösen 60 év felett. Ezért nagyon kevés idős kóstoló van. A COVID is nagy ellenség most. Van egy ismerősöm, aki nagyon jó szakértő, de a betegség után nem tért vissza az íz- és szagérzéke. Nekem is elment a szagérzékem, meg is ijedtem, de hála Istennek visszajött.

Te nevezted már a pálinkádat versenyre?

Amit én csinálok, hogy évente kétszer nekiállok, és főzök 100 liter cefréből 4-5 liter pálinkát, az messze nem ugyanaz, mint amit a pálinkafőzdék csinálnak: náluk napi ötszáz liter pálinka készül. Amit én csinálok, olyan nincs a kereskedelmi forgalomban. Most egyet beneveztem egy versenyre, a málnás méz pálinkámat, ami az aranyéremre hajaz, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy az országos versenyen milyen díjat fog kapni.

Sok sikert kívánunk és köszönjük a beszélgetést!