1891. nov. 4. Nyíregyháza – 1964. március 5.
Megtérése után hivatást érzett az első világháború kitörése idején Udvarnoki András felhívására létesülő diakonissza szolgálatra. Ápolónőnek képezték és kórházban alkalmazták, majd a háború után uniformisban látogatta a gyülekezeteket. 1921-ben Nyíregyházán női kört szervezett, és más testvérnőkkel együtt a varrás mellett szociális munkát is végeztek, betegeket látogattak, árvákat gondoztak, szegényeket segítettek nemcsak Nyíregyházán, hanem az ország észak-keleti részében. 1949-ben feleségül ment Pannonhalmi Béla lelkipásztorhoz, akinek haláláig Vámospércsen élnek, majd visszatér Nyíregyházára, ahol élete végéig él.
