1892. jún. 12. Köröskisjenő – 1969 nov. 13. Kiskőrös. 13 éves korában Pósalakán megpecsételte Jézus Krisztus iránti hűségét. Az első világháború idején diakonissza szolgálatba állt, és kórházi szolgálatot végzett. 1917 májusától a budai árvaházban dolgozott, de bárhol élt a vasárnapi iskolai nevelés, jótékonyság és a szegények felkarolása jellemezte munkáját. Áldozatos és segítőkész jelleme sok ember szemében példaadó volt. Különösen az önzetlenség gyakorlásában lelkesítette őt az Isten iránt érzett hálája. Az árvaházban és mindenütt ifjúsági és női körökben megvallotta, hogy Isten szolgálatában ez a tudat mindig ösztönözte, ez késztette küzdelemre újabb nemes célok teljesítésekor.

1879 Vámospércs – 1969 Hajdúböszörmény. 1914-ben vonult a tizenhatodik huszárezreddel a világháborúba. 1915-ben fogságba esett, ahonnét 1918-ban tért haza. Többek között Törökszentmiklóson és Karcagon is szolgált, mielőtt 1935. szeptemberétől a Hajdúböszörményi Baptista Egyházközség elnöke lett. Működését tisztelet és megbecsülés övezte. Rendíthetetlenül, élete fogytáig fáradozott az ápoltak között, ő maga is onnan ment haza az Örök Otthonba.

1889 Dombrád –  1965 Budapest. Az újpesti gyülekezet legendás hírű vénje a Szabolcs megyei Dombrádon született. Szegény családból származott. Korán önállósította magát. Előbb mezőgazdasággal foglalkozott, majd kitanulta a kovácsmesterséget. A múlt század elején hallott az evangéliumról a nyíregyházi Sallay Lászlótól. Először kivándorolt Amerikába és Phonixvillben a vasgyárban dolgozott, ott is érdeklődött a hívők után. Sikeresen gazdálkodott, de mindig vallotta, hogy munkáján Isten áldása nyugodott. 1942-ben egy kis kocsi gyárat épített fel. Mindig is komolyan vette, hogy vagyonát sáfárságra kapta és ezen keresztül élete végéig bizonyította missziós elkötelezettségét.  Ő volt az Országos Diakónus Bizottság elnöke, gazdasági tanácsadóként az Országos Elnökség gyakran..Read More

  1891. nov. 4. Nyíregyháza – 1964. március 5. Megtérése után hivatást érzett az első világháború kitörése idején Udvarnoki András felhívására létesülő diakonissza szolgálatra. Ápolónőnek képezték és kórházban alkalmazták, majd a háború után uniformisban látogatta a gyülekezeteket. 1921-ben Nyíregyházán női kört szervezett, és más testvérnőkkel együtt a varrás mellett szociális munkát is végeztek, betegeket látogattak, árvákat gondoztak, szegényeket segítettek nemcsak Nyíregyházán, hanem az ország észak-keleti részében. 1949-ben feleségül ment Pannonhalmi Béla lelkipásztorhoz, akinek haláláig Vámospércsen élnek, majd visszatér Nyíregyházára, ahol élete végéig él.

1863. május 3. Földes – 1919. október 16. Budapest Derecskén merítkezett be Kornya Mihály parasztapostolnál (1882. máj. 1.), a hamburgi Baptista Teológiai Szemináriumban tanult (1889–1893), Karcagon avatták baptista lelkipásztorrá (1894. febr.). A hajdúböszörményi baptista gyülekezet lelkipásztora (1894–1919). Nevéhez fűződik a hajdúböszörményi és a kiskőrösi menház megalapítása. Elve az volt, hogy egy hívő se kolduljon. A Baptista Szövetség elnöke, titkára és a misszióbizottság elnöke.

1874, Pribilina – 1943 Budapest 1900 tavaszán merítette be Udvarnoki András. A Torbágyi úti árvaházat 1915-ben megvásárló Segélyező Bizottság tagja, illetve az 1923-ban megalakult, az országos közösség munkáját serkentő és konfliktusait elrendező Misszióbizottság első titkára. A baptista küldetésért végzett, elkötelezett munkája 1921-től szolgálatból hivatássá lett, ez időtől fogva haláláig a budai árvaház gondnokaként (mai fogalmaink szerint igazgatójaként) működött. Kortársai is „az árvák atyja” titulussal ismertek el. A 70–120 fős otthonban végzett munkájából kiemelték lelkigondozói tehetségét és emberismeretét. Ezzel párhuzamosan szolgált az Alsóhegy utcai gyülekezetben.